A lekvárfőzés sokáig távolt állt tőlem. Valahogy úgy gondoltam, hogy iszonyú nagy mennyiségű gyümölcsből lehet lekvár főzni, borzasztó nagy kondérban és amúgy is, napokig tart. Aztán tavaly egyszer csak elkapott a lendület és azon kaptam magam, hogy lekvárt főzők. Ez akkor még betudható lett volna a terhességnek, de idén tavasszal már tudatosan tervezgettem, hogy miből kellene lekvárt főzni.
Közben Kini beelőzőtt és megfőzte a Mindmegettéről az eperlekvárt narancslikőrrel. Aztán a kedvenc (mufurc, de jólelkű) zöldséges kioktatta a családot, hogy eperlekvárt Pünkösd után kell befőzni, mert akkor egy időre lemegy az eper ára.
Szóval, minden jel az eper felé mutott. Pündösd után árgus szemekkel figyeltem az árakat. Egy hetet kellett csak várni az árzuhanásra, aztán kezdetét vehette a főzés.
Hozzávalók:
2 kg eper
2 doboz befőzőcukor
3 narancs
egy kis pálinka
Az epreket jól átmosom és kicsumázom, majd kisebb darabokra vágom őket. A lábosban összekeverem a cukorral. (A boltban épp csak egy doboz befőzőcukor volt, így emellé fél kg kristálycukrot tettem.) A naracsoknak lereszteltem a héját és kifacsartam a levét, majd ezeket az eperre öntöttem. Kavargatva felforraltam. Amikor besűrűsödött a lekvár hozzáöntöttem a pálinkát (jófajta erdélyi pálinka volt kéznél). Követve a Mindmegette receptjét, üvegekbe raktam, majd pár percre fejre állítottam a lekvárt. Az előírás szerint éjszakára hűvösbe kellett tenni a kész eperlekvárt. Ebben a múlt heti 12 fok segített, az üvegek az erkélyen éjszakáztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése