Még húsvétkor készült ez az étel, története a következő. Bárányt akartam csinálni, de Andris kijelentette, hogy ő azt nem nagyon szereti. Libát nehéz szerezni, illetve előre meg kell rendelni a hentestől, én viszont sajnos nem vagyok ennyire előre tervezős. Minden év Márton-napján is elfelejtem. Szóval akkor legyen kacsacomb. Upsz, azt nem kapok, csak egész kacsát. Olyat még életemben nem sütöttem. Sebaj, ezt is el kell egyszer kezdeni, lesz rá kilenc kísérleti alanyom.
Nagypénteken megérkeztek a nővéremék, gyors menüegyeztetés, ekkor Eszter mondta, hogy Gyuri nem szereti a kacsát. De toleráns ember, majd megeszi, illetve eszik az előző napi csirkéből.
Csirke nem maradt, viszont Gyuri ebédkor felkiáltott, hogy "Kacsa! Jaj, de imádom!"
Az embert még pár év házasság után is érik meglepetések.
A kísérlet eredménye végül a világ legegyszerűbb kacsája lett, ami egyben nagyon finom is. Előkészítése max. 10 perc, utána kell neki 2 óra, és ennyiből megvan a hús és a köret is. A recept - nyilvánvalóan - BBC Food szerzemény. Én meg - nyilvánvalóan - változtattam rajta (és elhagytam az almás-áfonyás varázslást). Jobban belegondolva, inkább csak a sütési módot vettem át.
Hozzávalók:
1 kacsa (olyan 1.6 kg volt)
1 kezeletlen narancs
1/2 teáskanál ötfűszerkeverék
1.5 kg újkrumpli (vagy sima krumpli felszeletelve)
2 vöröshagyma
5 dl csirke alaplé
só, bors
Elkészítés:
A sütőt előmelegítem 180 fokra. A krumplit megmosom, a hagymát cikkekre vágom, és az egészet beleborítom egy mélyebb tepsibe, majd ráöntöm a csirke alaplevet. A kacsa bőrét mindenhol alaposan megszurkálom, bedörzsölöm az ötfűszerkeverékkel, sózom, borsozom. A narancsot félbevágom, és a kacsa belsejébe dugom. Az így előkészített kacsát rácsra teszem. A sütőbe alulra betolom a krumplis tepsit, fölé a rácsra tett kacsát, így a kacsából kicsöpögő zsír/szaft a krumplin fog landolni.
Bő másfél órát sütöm, néha megpróbálom úgy megkeverni a krumplit, hogy közben a forró kacsazsír ne a kezemre folyjon.
A kacsát darabolás előtt jó 10 percet pihentetem. Azalatt ki lehet halászni a krumplikat, és a tepsiben megcsinálni a mártást. A tepsit fölteszem a tűzhelyre, némi plusz folyadékkal, egy kis paradicsompürével, esetleg plus fűszerekkel fölforralom a benne levő pecsenyelét. A folyadék tipikusan bor, esetünkben narancslé volt, de látott a világ már Fantát is tepsibe kerülni (ugye, Will Herries?). Kis liszttel staubolom, még egyszer átforralom, és már fel is lehet szolgálni a húshoz.
Váratlan bónusz: nem is volt horror elmosni a rácsot és a tespit.
Még váratlanabb bónusz: a gyerekek pillanatok alatt felporszívózták a kaját.
Nagypénteken megérkeztek a nővéremék, gyors menüegyeztetés, ekkor Eszter mondta, hogy Gyuri nem szereti a kacsát. De toleráns ember, majd megeszi, illetve eszik az előző napi csirkéből.
Csirke nem maradt, viszont Gyuri ebédkor felkiáltott, hogy "Kacsa! Jaj, de imádom!"
Az embert még pár év házasság után is érik meglepetések.
A kísérlet eredménye végül a világ legegyszerűbb kacsája lett, ami egyben nagyon finom is. Előkészítése max. 10 perc, utána kell neki 2 óra, és ennyiből megvan a hús és a köret is. A recept - nyilvánvalóan - BBC Food szerzemény. Én meg - nyilvánvalóan - változtattam rajta (és elhagytam az almás-áfonyás varázslást). Jobban belegondolva, inkább csak a sütési módot vettem át.
Hozzávalók:
1 kacsa (olyan 1.6 kg volt)
1 kezeletlen narancs
1/2 teáskanál ötfűszerkeverék
1.5 kg újkrumpli (vagy sima krumpli felszeletelve)
2 vöröshagyma
5 dl csirke alaplé
só, bors
Elkészítés:
A sütőt előmelegítem 180 fokra. A krumplit megmosom, a hagymát cikkekre vágom, és az egészet beleborítom egy mélyebb tepsibe, majd ráöntöm a csirke alaplevet. A kacsa bőrét mindenhol alaposan megszurkálom, bedörzsölöm az ötfűszerkeverékkel, sózom, borsozom. A narancsot félbevágom, és a kacsa belsejébe dugom. Az így előkészített kacsát rácsra teszem. A sütőbe alulra betolom a krumplis tepsit, fölé a rácsra tett kacsát, így a kacsából kicsöpögő zsír/szaft a krumplin fog landolni.
Bő másfél órát sütöm, néha megpróbálom úgy megkeverni a krumplit, hogy közben a forró kacsazsír ne a kezemre folyjon.
A kacsát darabolás előtt jó 10 percet pihentetem. Azalatt ki lehet halászni a krumplikat, és a tepsiben megcsinálni a mártást. A tepsit fölteszem a tűzhelyre, némi plusz folyadékkal, egy kis paradicsompürével, esetleg plus fűszerekkel fölforralom a benne levő pecsenyelét. A folyadék tipikusan bor, esetünkben narancslé volt, de látott a világ már Fantát is tepsibe kerülni (ugye, Will Herries?). Kis liszttel staubolom, még egyszer átforralom, és már fel is lehet szolgálni a húshoz.
Váratlan bónusz: nem is volt horror elmosni a rácsot és a tespit.
Még váratlanabb bónusz: a gyerekek pillanatok alatt felporszívózták a kaját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése