Az úgy volt, hogy Kati néni vadast akart csinálni, mert Andriska azt rendelt tőle. Hazai ízek ugye. De aztán a hentesnél némileg véletlenül egy szép nagy darab bélszínt vettünk, amit sajnáltunk szósszal nyakon önteni. Így jött az ötlet, hogy legyen belőle Wellington. Keresgéltünk recepteket, végül Gordon Ramsay verziója mellett kötöttünk ki. Nem változtattam rajta, úgyhogy most csak szépen idemásolom fordításban a belinkelt receptet. Videó itt.
Hozzávalók:
750 g bélszín
400 g gomba
6-7 szelet pármai sonka
kész leveles tészta
1-2 evőkanál mustár
1 tojás
só, bors
olívaolaj
Elkészítés:
A bélszínt kiveszem a hűtőből, legalább fél órát hagyom szobahőmérsékleten. Enyhén sózom, borsozom, és felforrósított olívaolajon egy serpenyőben minden oldalát megpirítom 1-2 perc alatt. Félreteszem pihenni.
Durvára vágom a gombát, majd konyhai robotgéppel egész kicsire aprítom. Sózom, borsozom, és száraz teflon serpenyőben addig pirítom, amíg minden levét el nem fövi. Ez legalább 10 perc.
Kiterítek egy nagyobb darab folpackot, erre átfedéssel lefektetem a sonkaszeleteket, majd rákenem a száraz gombapépet. A hús egyik oldalát bekenem mustárral, a mustáros oldallal lefelé ráteszem a gombaágyra, majd bekenem a többi oldalát is. A folpack segítségével jó szorosan becsomagolom a húst, és beteszem a hűtőbe, hogy összeálljon.
A kinyújtott leveles tészta szélét megkenem tojással, hogy majd jól összeragadjon. A közepére teszem a folpacktól megszabadított húsroládot, és becsomagolom a tésztába. A tetejét bevagdosom, lekenem tojással, és még egy picit visszateszem a fridzsiderbe.
Előmlegítem a sütőt, és 20 percig 200 fokon, majd további 15 percig 180 fokon sütöm a húst. (Szerintem 15-15 is elég lenne, de én eléggé véresen szeretem a marhát.) Szeletelés előtt legalább 10 percet pihentetem. Ujjnyi vastag szeletekben tálalom.
Mi krumpligratin-nel ettük, ami egész ropogósra sült, a krumpli teljesen magába szívta a tejszínt, és rétegzésnél megszaladt a fokhagyma...
Mindezek után még volt egy kis süti is, mert Andris azt is rendelt még előző nap. A választása egy Lajos Mari-féle diós sütire esett. (Mondtam, hogy aprót nem vagyok hajlandó, csak egész tepsis kevert tésztásat.)
Hozzávalók a tésztához:
200 g étcsoki
200 g darált dió
100 g liszt
őrölt fahéj és szegfűszeg
250 g vaj
6 tojás
200 g cukor
Hozzávalók a mázhoz:
200 g baracklekvár
100 g étcsoki
kis olaj
felezett dió
Elkészítés:
A csokit felolvasztom, mivel sülni fog, ezért nem kell nagyon figyelni a hőfokra. Persze ne égjen meg. A darált diót összekeverem a liszttel és a fűszerekkel. A tojásokat kettéválasztom, a fehérjéket kemény habbá verem. A puha vajat habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom a tojássárgákat. Óvatosan hozzákeverem felváltva három-három részletben a lisztes-diós-fűszeres keveréket és a fehérjehabot. Tepsibe öntöm, és 180 fokon 25 perc alatt megsütöm. Még melegen a tetejére simítom a felforrósított lekvárt, és hagyom együtt kihűlni. Felolvasztom a harmadik tábla csokit is az olajjal (mikróban nekem 600 watton 3-4 20 másodperces szakasz volt, közben mindig átkevertem. Így felolvadt, de nem lett túl meleg.), és a kihűlt sütire kenem. Még mielőtt megkötne, kirakom a felezett diókkal, az eredeti recept a félig megszilárdult csokiba késsel behúzza a szeletek határát is. Én addigra elmentem aludni.
Hozzávalók:
750 g bélszín
400 g gomba
6-7 szelet pármai sonka
kész leveles tészta
1-2 evőkanál mustár
1 tojás
só, bors
olívaolaj
Elkészítés:
A bélszínt kiveszem a hűtőből, legalább fél órát hagyom szobahőmérsékleten. Enyhén sózom, borsozom, és felforrósított olívaolajon egy serpenyőben minden oldalát megpirítom 1-2 perc alatt. Félreteszem pihenni.
Durvára vágom a gombát, majd konyhai robotgéppel egész kicsire aprítom. Sózom, borsozom, és száraz teflon serpenyőben addig pirítom, amíg minden levét el nem fövi. Ez legalább 10 perc.
Kiterítek egy nagyobb darab folpackot, erre átfedéssel lefektetem a sonkaszeleteket, majd rákenem a száraz gombapépet. A hús egyik oldalát bekenem mustárral, a mustáros oldallal lefelé ráteszem a gombaágyra, majd bekenem a többi oldalát is. A folpack segítségével jó szorosan becsomagolom a húst, és beteszem a hűtőbe, hogy összeálljon.
A kinyújtott leveles tészta szélét megkenem tojással, hogy majd jól összeragadjon. A közepére teszem a folpacktól megszabadított húsroládot, és becsomagolom a tésztába. A tetejét bevagdosom, lekenem tojással, és még egy picit visszateszem a fridzsiderbe.
Előmlegítem a sütőt, és 20 percig 200 fokon, majd további 15 percig 180 fokon sütöm a húst. (Szerintem 15-15 is elég lenne, de én eléggé véresen szeretem a marhát.) Szeletelés előtt legalább 10 percet pihentetem. Ujjnyi vastag szeletekben tálalom.
Mi krumpligratin-nel ettük, ami egész ropogósra sült, a krumpli teljesen magába szívta a tejszínt, és rétegzésnél megszaladt a fokhagyma...
Mindezek után még volt egy kis süti is, mert Andris azt is rendelt még előző nap. A választása egy Lajos Mari-féle diós sütire esett. (Mondtam, hogy aprót nem vagyok hajlandó, csak egész tepsis kevert tésztásat.)
Hozzávalók a tésztához:
200 g étcsoki
200 g darált dió
100 g liszt
őrölt fahéj és szegfűszeg
250 g vaj
6 tojás
200 g cukor
Hozzávalók a mázhoz:
200 g baracklekvár
100 g étcsoki
kis olaj
felezett dió
Elkészítés:
A csokit felolvasztom, mivel sülni fog, ezért nem kell nagyon figyelni a hőfokra. Persze ne égjen meg. A darált diót összekeverem a liszttel és a fűszerekkel. A tojásokat kettéválasztom, a fehérjéket kemény habbá verem. A puha vajat habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom a tojássárgákat. Óvatosan hozzákeverem felváltva három-három részletben a lisztes-diós-fűszeres keveréket és a fehérjehabot. Tepsibe öntöm, és 180 fokon 25 perc alatt megsütöm. Még melegen a tetejére simítom a felforrósított lekvárt, és hagyom együtt kihűlni. Felolvasztom a harmadik tábla csokit is az olajjal (mikróban nekem 600 watton 3-4 20 másodperces szakasz volt, közben mindig átkevertem. Így felolvadt, de nem lett túl meleg.), és a kihűlt sütire kenem. Még mielőtt megkötne, kirakom a felezett diókkal, az eredeti recept a félig megszilárdult csokiba késsel behúzza a szeletek határát is. Én addigra elmentem aludni.
Olvasva is emlékezetes!
VálaszTörlés