Lokális klasszikus

Hétvégére kivételesen nem csődítettünk magunkhoz vendégeket, úgyhogy csak kettőnkre főztem.
A fő attrakció a Züri (Zürcher) Geschnetzeltes volt, ami alapvetően hús gombás szósszal. Receptet nem kerestem, a saját fejem után mentem, de a végeredmény eléggé meggyőző lett.
Rösti dukál hozzá, a receptet Jackéktől tanultam.

(A fénykép olyan katasztrofális lett, hogy ezt most nem osztanám meg inkább a kedves olvasóközönséggel.)

Züri Geschnetzeltes

Hozzávalók 4 személyre:
fél kiló hús - eredetileg borjú, én disznót használtam
20 deka gomba
1 kisebb vöröshagyma
egy nagyobb lötty fehérbor
1,5 dl tejszín
Worcester-szósz, illetve jobb lenne a demi-glace, vagy mindkettő
petrezselyem vagy kakukkfű
só, bors

Elkészítés:
A hagymát felaprítom, megdinsztelem, megpirítom rajta a csíkokra vágott húst. Rádobom a gombát, sózom, borsozom, újabb 5 percig párolom. Felöntöm tejszínnel, borral, hozzáadom a demi-glace-t vagy a Worcester-szószt. Ha kakukkfüvet használok, az is belemehet most, ha petrezselymet (frisset), akkor csak a legvégén. Addig rotyogtatom, amíg a a szaft besűrűsödik, esetleg csalok, és egy pici liszttel besűrítem. Nekem az utóbbi taktika jött be.


Rösti

Hozzávalók 2 személyre:
fél kiló krumpli (a picit lisztesebb fajtából)
2 ek vaj
olívaolaj

Elkészítés:
Héjában félig megfőzöm a krumplit (nem szurkálom közben), kihűtöm, meghámozom, nagylyukú reszelőn lereszelem. Egy teflonserpenyőben olívaolajat hevítek, belekanalazom a reszelt krumplit, és lenyomogatom. Két oldalról egy evőkanálnyi vajat teszek a krumpli mellé, elolvad, és becsorog a krumpli alá. Egy-két perc sütés után lejjebb veszem a lángot, és még 8 percig sütöm. Ekkor egy, a serpenyővel legalább megegyező méretű tányért borítok rá, erre ráfordítom a röstit, majd a sült felével fölfelé visszacsúsztatom a serpenyőbe. Megint lenyomogatom, hogy szép formája legyen, magas lángon megkapatom, hogy szép kérge legyen, majd lejjebb véve a hőt a másik evőkanálnyi vajat is aláolvasztom, és 8 percig sütöm.

Ostblock-vacsi

A tegnapi vendégsereglet összeállítása: orosz, román, török plusz mi. Mivel most volt Márton-nap, ezért szerettem volna libát csinálni, de egy héttel korábban korábban kellett volna szólni a hentesnek, hogy szerezzen. Így maradt a kacsamell.
Én viszont ezennel forradalmat hirdetek: mindenki addig járjon a hentese nyakára, amíg az nem tart állandóan csontokat, libát, nyulat, csülköt, ilyen-olyan cupákokat. (Fagyasztani ér.) Le a csirkemellel és a steril, zsírmentes, sápadt hússzeletekkel!

Fasírt-féle sült paprikasaláta

From nov13

Hozzávalók:
mindenféle színű kaliforniai paprika (pl. 6)
fokhagyma (pl. 5 gerezd)
citromlé
olívaolaj
só, bors

Elkészítés:
A paprikákat 2-3 darabba vágom, kicsumázom, sütőben héjukkal felfelé megsütöm. Kiveszem a tepsit, és letakarom egy nedves konyharuhával, így hagyom hűlni a paprikaszeleteket. Közben vékonyra szeletelem a fokhagymát, és serpenyőben picit megpirítom.  Amikor már legalábbis langyosak, lehúzom a bőrüket. Kicsit macerás, de nem vészes. A szeleteket csíkokra vágom, váltakozó színnel lerakom egymás mellé, sózom-borsozom, rászórom a fokhagymaszeleteket, meglocsolom egy fél citrom levével és egy kis olívaolajjal.
A fokhagymát nem muszáj pirítani, nyersen, fokhagymanyomón áttörve is hozzá lehet adni a paprikához.
Magos bagett-szeletekkel tálalom.

Kacsamell, ahogy Jacktől tanultam:

From nov13

Hozzávalók:
fejenként egy kacsamell
só, bors

Elkészítés:
A kacsamellet beirdalom, és nem hidegen kezdem sütni. Azt egyik hús sem szereti. Tehát pihentetem egy kicsit konyhában, amíg mással foglalkozom. Ha már jó hőmérsékletűnek ítélem, akkor felforrósítok egy serpenyőt (mindenféle zsiradék nélkül), majd bőrével lefelé beleteszem a kacsamellet. Néha lenyomogatom, hogy kicsorogjon belőle a zsír. Ha a bőre már szép piros, akkor megfordítom, és fél-egy percig sütöm a másik oldalát is, hogy kéreg képződjön a húson. Félretszem, legalább 10 percet pihentetem. A sütőt előmelegítem 180 fokra, és ismét csak bőrével lefelé fordítva teszem be a húsokat. 8-10 percig sütöm - mérettől függ az időtartam. A húst szeletelés vagy szervírozás előtt megint pihentetem letakarva 10 percig. Nem kell félni, hogy kihűl, mivel a sütőből kivett étel hőmérséklete még kb 10 percig emelkedik.
Ezzel a módszerrel rozé lesz a hús, ha valaki jobban átsütve szereti, elég neki plusz 2-3 perc a sütőben.

A rozmaringos krumplihoz kisebb krumplikat megsikáltam és félbevágtam. 5 percig főztem őket, majd áttettem egy tepsibe, sóztam-borsoztam, rádobtam egy kis vajat és hozzáadtam friss rozmaringot. Később hozzáöntöttem a kacsa kisült zsírját is (ezért viszonylag kevés vajjal kell kezdeni, esetleg vaj nélkül, ha sok lesz a zsír).
A krumpli amolyan ottfelejtősen sokáig sült, amitől jó ropogós lett kívül, belül viszont már-már krémesen puha.

From nov13

Hagymalekvár (Bűvös szakács alapján):
Hozzávalók:
bő 1 kiló lilahagyma
kakukkfű (lehet szárított is)
2 ek balzsamecet
2 ek só
fél  liter húsleves (bevallom, ezúttal kockából - ejnye!)
4 ek méz
2 ek vaj
fehérbor vagy pezsgő, ha van

Elkészítés:
A hagymát felszeletelem, egy nagy serpenyőben (akkorában, mibe majd még a leveses hozzávalók is beleférnek) vajon megfuttatom. Hozzáadom a fűszereket, a levest, az ecetet és a mézet. Lassú tűzön a végtelenségig rotyogtatom. Ha elfőné a levét, de a hagyma még nem eléggé szottyos és pikáns ízű, akkor hozzáadok plusz levet, nekem épp pezsgő volt kéznél. Nem árt neki.

A desszertnek külön története van. Valamikor a napokban újra néztük a Julie & Juliát, ahol van egy csokitorta-zabálós jelenet. Nem eszik, zabálják. Kanállal. Andrisnak ez nagyon megtetszett, és mondta, hogy milyen jó lenne egyszer szülinap nélkül tortát enni. Gondoltam, semmi probléma, akkor ez lesz a desszert. De aztán kiderült, hogy egy szülinap-mentes csokitortánál még sokkal jobban örülne a flódninak.
Újratervezés, flódni (a Tűpróba blog alapján):

From nov13

Hozzávalók:
A tésztához:
fél kiló liszt
3 tojássárgája
22 dkg vaj
10 dkg porcukor
kb 15 dkg tejföl (lisztfüggő)

A diós töltelékhez:
20 dkg darált dió
1,5 dl tej
15 dkg porcukor
fél tasak vaníliás cukor

A mákos töltelékhez:

20 dkg darált mák

2 dl tej

15 dkg porcukor

fél tasak vaníliás cukor

reszelt citromhéj

ha van, csipkebogyólekvár

Sűrű szilvalekvár.

Az almás töltelékhez:

1 kiló alma

mazsola

kis porcukor, hogy legalább ez a réteg legyen egy kicsit savanykás

szegfűszeg

zsemlemorzsa a töltelék alá

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit összegyúrom, majd 5 darabba vágom, ebből 4 ugyanolyan súlyú, egy pedig legyen nagyobb, az lesz az alaplap, ami felnyúlik a tepsi széleire.

Elkészítem a töltelékeket: a diót és a mákot a tejjel, cukorral, stb összemelegítem, majd félreteszem. Az almát meghámozom, lereszelem, hozzáadom a cukrot, a szegfűszeget és a mazsolát. A töltelék lerakásakor almás pitéhez hasonlóan megszórom a tésztát zsemlemorzsával, és az almát kézzel viszonylag szárazra facsarom.

Összeállítom a flódnit: tészta-dió-tészta-mák-tészta-lekvár-tészta-alma-tészta. Nálam a lekvár és az alma az alapanyag-beszerzés apróbb zökkenői miatt felcserélődött.

A legfölső tésztaréteget megszurkálom, majd tojással megkenem (jó lesz hozzá a tésztához felhasznált tojássárghoz tartozó fehérje). 180 fokon egy órát sül. Szeletelni kihűlt állapotában lehet.

Kedves blogszerzőtársamnak pedig így írásban is boldog szülinapot!