2012. február 4.

Aranygaluska

Ezúttal aranygaluskával próbálkoztam. Keresgéltem a neten megfelelő receptet, és ez tűnt szimpatikusnak. Szerintem az eredeti recept hozzávalóit másfeles szorzóval számolva lesz belőle hat adag ;) Ezt egy 28 cm átmérőjű kapcsos tortaformában sütöttem meg. Egyedül a rétegzéshez használt olvasztott vaj mennyiségét nem növeltem, illetve még egy picit csökkentettem is, szerintem így is eléggé puha és gazdag lett a tészta.


Hozzávalók:
37g porcukor
37 dkg liszt
37 g vaj
30 g friss élesztő
1 tojás
1,8 dl tej
4 g só

Rétegzéshez:
15 dkg darált dió vagy mandula
10 dkg cukor
17 dkg olvasztott vaj (én egy 20 dkg-os vajjal kezdtem, ami nem ment a tésztába, azt olvasztottam föl locsolóvajnak)

A tészta hozzávalóit összegyúrom, letakarva fél órát kelesztem. Ekkor átgyúrom, kinyújtom kb 2 centi vastagra, és pogácsaszaggatóval (vagy egy kis pohárral) egy adagban kiszaggatom. Nem kell tökéletes köröket kapni, az amorf kis alakzatok is ugyanolyan szépen meg fognak dagadni.
Kikenem vajjal a tortaformát, majd a kiszaggatott tészta felét lazán beleteszem. Ezt megszórom a cukros dió felével, és rálocsolom az olvasztott vaj felét is. A második réteggel ugyanígy járok el. Újabb fél órát kelesztem, közben pedig 170 fokra előmelegítem a sütőt. Kb. 30-35 perc alatt sül meg.

Készítettem hozzá vanília sodót, a rum kivételével pontosan úgy, ahogy a belinkelt receptben le van írva. Szerintem az az adag pont jó a másfeles mennyiségű galuskához. A meleg tejet állandó kézi habverővel való keverés mellett kell a tojásos mixhez adni. A sűrítési fázishoz már magasabb hőfok lesz jó, továbbra is folyamatosan kell keverni.

2012. január 29.

Fahéjas kuglóf

Blogokról, de szakácskönyvekből főzni is mindig kétesélyes. Ellenben ki lehet tapasztalni, hogy kinek a receptjei működnek változtatás nélkül. Nálam egyértelműen Édes és keserű viszi a pálmát, ebben valószínűleg az is közrejátszik, hogy ugyanazokkal a hozzávalókkal dolgozunk itt Svájcban.
A képeinél csak a sütijei verhetetlenebbek, ezúttal a legutóbbit, a fahéjas kuglófot nyúltam le. Csak annyit változtattam rajta, hogy nem tettem bele külön szódabikarbónát, hanem mindent a sütőporra bíztam (és belement egy egész tasaknyi), a cukormennyiséget csökkentettem 20 dkg-ra, és ebbe már egy zacskó vaníliáscukor is került, viszont belekevertem némi mazsolát. Karamellszószt nem készítettem, majd máskor.


Hozzávalók:
25 dkg liszt
egy tasak sütőpor
15 g őrölt fahéj
1 tk só
15 dkg puha vaj
20 dkg cukor (lehetőleg barna)
1 tasak vaníliáscukor
4 tojás
1 dl tej
egy marék mazsola

Elkészítés:
Elektromos mixerrel összekeverem a puha vajat a cukorral, vaníliáscukorral, majd hozzáadom a tojásokat, és addig keverem, amíg sűrű krém nem lesz belőle. Innentől folytatható fakanállal vagy spatulával. Hozzákeverem a lisztet, sütőport, sót és fahéjat, majd hozzáadom a tejet. A végén belekeverem a mazsolát (nem áztattam be előtte, de egy kis rummal erősíthető).
180 fokon 35 perc alatt előzetesen jól kivajazott kuglófformában megsütöm, majd hagyom kihűlni.

2012. január 22.

Napraforgó

Hosszabb szünet után visszataláltam a konyhába - illetve főzőcskéztem én eddig is, de az inkább kisegítés volt a karácsonyi őrületben, itthon pedig minimalista üzemmódban nyomtam -, úgyhogy a hétvégén készült vagdalt tojás, kalács, zöld curry, valamint a következő dizájn cucc.


Kati nénin keresztül jutott el hozzám Limara nagyon látványos receptje, a Napraforgó.
Az eredeti receptből szerintem két darab lesz, úgyhogy én kb a felét csináltam meg (30 dkg liszttel, a többi hozzávalót arányosan véve). A töltelék mennyiségét nem sikerült tökéletesen belőni, maradt egy jó adag, de szerintem a következő kombináció nagyjából stimmel:

20 dkg darált hús
1 apróra vágott hagyma
1 tojás
5 dkg reszelt sajt
1 ek tejföl
egy kis paradicsompüré és piros arany
só, bors, kakukkfű

Ezt az egészet összekutyultam, és nyersen kentem meg vele a tésztát. Az én sütőmben inkább 30 percet sült, mint 15-öt, de nem akartam kockáztatni, hogy nyers marad a hús.
Salátával ettük.


2011. december 12.

Mézeskalács

  
Ez a recept azért nagyszerű, mert akár az utolsó pillanatban is meg lehet sütni a süteményt. A mézeskalácsnak nincs szükség puhulási időre, az azonnali omlósságot a  tésztában lévő sárgabaracklekvár adja.

Hozzávalók:
fél kg liszt
10 dkg méz
10 dkg sárgabarcklekvár
20 dkg porcukor
1 tojás + 1 tojássárgája
5 dkg vaj
1 citromhéj reszelve
1 csomag sütőpor
karácsonyi fűszerek vagy mézeskalács fűszerkeverék (én egy egész zacskót beletettem, akinek sok, lehet csak fél zacskónyit)

A hozzávalókat összegyúrjuk. Érdemes a sütést megelőző napon összeállítani, hogy könnyen kezelhető legyen a tészta. 
A kiszaggatott mézeskalácsot felvert tojással (esetleg ehhez még lehet egy kis tejföl/natúr joghurtot keverni, hogy fényesebb legyen) megkenjük, majd 10-12 perc alatt alsó-felső sütőbeállításon megsütjük. 
A dió, csokireszelék, mazsola stb. díszítést sütés előtt, a cukormázat (egy keményre felvert tojásfehérjéhez 14 dkg porcukrot kell keverni) sütés után lehet rátenni.

2011. november 12.

Ilesz-féle keksz

Más tollával ékeskedem, de 1) ez egy nagyon jó kis recept, 2) félek, hogy előbb-utóbb elkeverem, így a blogra föltenni a legbiztonságosabb megoldás.
Tehát a következő alaprecept Ilesztől származik, a végére odaírom a saját kiegészítéseimet.


Zabpelyhes keksz
Hozzávalók (2 tepsi keksz lesz belőle):
10 dkg cukor
15 dkg puha vaj 
1 tojás
15 dkg zabpehely 
10 dkg liszt 
10 dkg étcsoki apró darabokra vágva
1 csipet só
1/2 teáskanál szódabikarbóna vagy sütőpor



Elkészítés:
Habosra keverem a cukrot a puha vajjal és a tojással, majd hozzáadom a száraz hozzávalókat. Sütőpapírra kiskanállal kiadagolom a masszát, ha lelapítom, akkor 12, ha nem, akkor 14 perc alatt 170 fokon megsütöm.

Saját kiegészítések:
Másnap, sőt harmad- illetve negyednap még jobb, ha egy picit magába szívta a levegő páráját.
Első sütésnél hozzáadtam egy narancs lereszelt héját, másodikra pedig 2 evőkanál kakaó hozzáadásával barna kekszet gyártottam. A tetejét mandulaforgáccsal díszítettem.
További ötlet, hogy a masszához hozzá lehetne adni mazsolát vagy apróra vágott szárított gyümölcsöt is.

kakaós verzió őrültekkel

2011. október 9.

Tökös hétvége

Elkezdődött a tökszezon, ennek örömére szegény Andris többféle formában is ezt ehette. És rájött, hogy szereti.


Sütőtök krémleves
Hozzávalók:
kb 1 kg tök, magjai kikaparva, húsa felkockázva
3 szem krumpli, meghámozva, felkockázva
1 fej hagyma
1 zöldségleveskocka (én jelenleg a Knorr Bouillon Töpflit használom)
só, bors
szerecsendió
1,5 dl tejszín

Elkészítés:
A hagymát kis olívaolajon megdinsztelem. Hozzákeverem a tök- és krumplikockákat, és felöntöm vízzel, majd belekeverem a leveskockát. Fűszerezem, és addig főzöm, amíg a zöldségek meg nem puhultak. Összetumixolom, belkeverem a tejszínt, és pár perc alatt összeforralom.

Tálaláshoz a levesre cseppentek egy kis tökmagolajat, illetve megszórom szárazon pirított tökmaggal.
Készítettem hozzá sajtos pirítóst is: egy serpenyőben baguette-szeleteket kis olívaolajban megfuttattam, majd mindkét oldalukra sajtot reszeltem, és jól belenyomkodtam a kenyérbe. Száraz serpenyőben barnára sütöttem őket, a kenyerek teljesen beszívják a sajtot.


A desszert is tökkel készült, a receptet Jamie Oliver 'Jamie at home' sorozatából írtam ki. (Ebben a videóban 10:06-tól.)


Tökös muffin
Hozzávalók (12 muffinhoz):
20 dkg tök
20 dkg cukor
2 tojás
egy csipet só
15 dkg liszt
1 tk sütőpor
1/2 tk őrölt fahéj (és én hozzátettem egy kis őrölt szegfűszeget is, de tényleg csak picit)
90 ml olívaolaj
tetszés szerint mazsola vagy dió, de el is lehet hagyni

Elkészítés:
A tököt megpucolom, és nyersen felkockázom (Jamie szerint a sonkatököt meg sem kell hámozni, csak jól megmosni). Konyhai robotgépben szinte pépesre aprítom, majd utána dobom a többi hozzávalót is. Maradhat benne a késes kar, szépen össze fogja keverni a tésztát. A végén beleforgatom a mazsolát vagy a diót (vagy mindkettőt, vagy egyiket sem). Kivajazott muffinformákat 3/4-ig megtöltök a keverékkel, és 180 fokon 20 perc alatt megsütöm.

Hozzá való szósz:
Összekeverek fél doboz tejfölt egy fél citrom lereszelt héjával és egy pici citromlével, majd belekeverek ízlés szerint porcukot és vaníliás cukrot. Kevésbé lesz folyós, ha fele-fele arányban készül tejfölből és natúr vajkrémből (pl. Philadelphia).

2011. október 3.

Újra itt

Már jó régóta nem tettünk föl új receptet, de jó mentségeink vannak: én költöztem, Eszter pedig családot bővített. Most viszont visszataláltam a konyhába, amiből két jó dolog is kisült. Mindkét eredeti recept a BBC Food-ról származik, amibe teljesen beleszerettem. Hiába, a brit konyha mindig is a kedvenceim közé fog tartozni, főleg így az ősz közeledtével.

Az első recept története az, hogy meghirdettünk leglelkesebb barátainkank egy bútorösszeszerelő partit. De kiderült, hogy a nem-IKEA bútorok összeszerelt állapotukban érkeznek a kedves vevőhöz, úgyhogy a buli célját vesztette. Pedig megnéztem volna, amint egy részeg orosz és egy részeg svéd versenyt-könyvespolcot-épít. Mivel azonban nagyon jófej emberek vagyunk, ezért nem mondtuk le az egész összejövetelt, hanem munka helyett csak kajálniuk kellett szegény vendégeknek. Ketten aznap túrázni is voltak, ebből következően nem maradt fényképezni való kaja.

Vörösboros bárányragu lila káposztával (kb 6 személyre, eredeti recept itt)

Hozzávalók a raguhoz:
80 dkg báránylapocka (de lehet vadhússal vagy marhával is helyettesíteni)
2-3 ek liszt
5 dkg vaj
1-2 ek paradicsompüré
3 dl vörösbor
3-4 dl marhahús alaplé
1-2 ek friss rozmaring aprítva
1-2 ek friss kakukkfű aprítva
5 szem borókabogyó
1-2 babérlevél
2 gerezd fokhagyma
2 répa fél karikára vágva
2 szál zeller feladarabolva vagy egy kisebb darab zellergumó
só, bors

Elkészítés:
A sütöt 180 fokra előmelegítem, és előveszek egy olyan edényt, amit a tűzhelyen és a sütőben is lehet használni, lehetőleg öntöttvas legyen. A húst felkockázom, sózom, borsozom, és lisztbe forgatom. Vajon (vagy vaj és olívaolaj keverékén) kis adagokban megpirítom, félreteszem. Az edénybe beleöntöm a bort és a paradicsompürét, és nagy lángon forralom pár percig, közben felkaparva a leragadt kis darabkákat. Hozzáadom a húst, az alaplevet, a fűszereket és a felkockázott zöldségeket. Sózom, borsozom, és másfél órára lefedve a sütőbe teszem. A végén ellenőrzöm a fűszerezést, ha a bor túlságosan savanykás lenne, akkor kis vaj hozzáadásával javítok az arányokon.

Hozzávalók a káposztához:
50 dkg lila káposzta lereszelve
5 dkg vaj
2 ek málnalekvár (nem túl darabos)
2 ek málnás vörösborecet
1 narancs lereszelt héja és kifacsart leve
1,5 dl portói (vagy vörösbor, a lekvárral lehet egyensúlyba hozni az ízeket)
2 marék arany mazsola
só, bors

Elkészítés:
A felolvasztott vajon elkezdem dinsztelni a káposztát. Belekeverem a lekvárt, pár perc múlva hozzáadom a narancshéjat, -levet, ecetet és a bort. Fűszerezem, és rotyogtatom egy órát. Belekeverem a mazsolát, és még egy fél órát főzöm. Szerintem egészen karácsonyi íze lesz.

Az egészet picit szárazabbra kevert krumplipürével tálalom, ami jól fel tudja szívni a szaftokat.

A másik recept egy brutális brownie, és nagyon egyszerű. Az egyetlen trükk, hogy Oreo keksszel kell készíteni, de gondolom más töltött keksz is működik. Az Oreo azért jó, mert a keksz lapos, nagyon kakós (konkrétan fekete), a töltelék pedig egy egyszerű tejkrém.


Cookies & Cream Brownie (eredeti recept itt, videó ugyanerről itt)
Hozzávalók:
20 dkg vaj
25 dkg étcsoki
4 tojás
2 tojássárgája
1 rúd vanília
20 dkg barna cukor
2 ek liszt
2 ek kakaópor
1 csipet só
15-20 dkg Oreo keksz kb negyedekbe törve

Elkészítés:
A sütőt 180 fokra előmelegítem, egy tepsit kivajazok, és sütőpapírral kibélelek. A csokit a vajjal együtt kevergetve felolvasztom (vagy a mikróban, nem teljes erősségen, percenként megkeverve). Kikeverem a tojásokat és tojássárgákat a vanília pépjével, és két adagban hozzáadom a cukrot. A recept megalkotója szerint minden újabb hozzávalót a keverőtál oldaláról kell beönteni, hogy a keverékbe vitt levegőt ne bolygassuk meg. A cukor után következik a csokis-vajas keverék, majd a liszt, kakópor és a só. Ezután keverem bele az összetört keksz felét, majd a tésztát a tepsibe öntöm. A maradék keszet a tetejére szórom, és a tésztába nyomkodom. Kb 25-30 perc alatt sül meg, nem kell teljesen száraznak lennie.